A festék az őskortól napjainkig

Festék típusok

Már a barlanglakók is dekorálták falaikat különböző rajzokkal és festményekkel. Az akkori festék fogalma kimerült a vérben és koromban. Később ásványi anyagokból és növényekből készítettek különböző színű festékeket. A ma ismert kémiai úton előállított festék csak a XIX. században jelent meg. Ezeknek három fő komponensét különböztetjük meg, a kötőanyagot, a töltőanyagot és a pigmentet.

A kötőanyag a festék alkotórészeit tartja össze, illetve a festék falhoz való tapadását biztosítja. A töltőanyag határozza meg a festék állagát és fedőképességét. A pigment pedig a színt határozza meg. A leggyakoribb falfesték típusok az oltott mész alapú, a diszperziós és a latex falfestékek. Az oltott mész kiváló megoldás vízgőz-áteresztő, nedves helyiségekben fertőtlenítő, gombaölő és rovarirtó tulajdonsága miatt. Hátránya, hogy homlokzaton nem alkalmazható és tartóssága sem veszi fel a versenyt a modern festék típusokkal. A diszperziós falfesték szinte minden felületre könnyen felvihető, a megfelelő előkészületek után.